Nagyon rövid leírása a húsvéti kirándulásoknak, mely során láttunk régi köveket, régi hidakat, régi várakat és új csodákat. Régi vágyam volt, hogy lássam Mükénét, most ez beteljesült. Ahogy megnéztük Návpliót is. Epidaurosz sajnos kimaradt, de nem rajtunk múlott.
Egy nyár, két hét, tengernyi kaland a legszebb görög félszigeten.
Miután szomorú szívvel elbúcsúztunk Morktól, és persze adtunk a Super Size Me -nek egy esélyt, hogy indokolatlan mértékben növelje a koleszterinszintünket, hazaballagtunk szépen, és azon kezdtünk gondolkozni, hogy mi legyen a következő program. Mert hiszen, hová is lenne a világ, ha végre egyszer, egy hétvégét a seggünkön tudnánk maradni, nem igaz?! Nem. De. Dehogynem!
Nem vagyok autóbuzi. Sem kicsi, sem nagy. Szeretek vezetni (de nem tudok), szeretem az autókat, még jobban szeretném a motorokat, de érteni hozzájuk nem értek. (Pedig meg szerettem volna várni az egyéves évfordulót... Na jó, nem is...) Nem létező autóbuziságom ellenére lelkesen fogyasztok különböző autós tartalmakat, online és mostanában offline is, Csikós Zsolt könyvei például…
Húsvétkor abban a megtiszteltetésben volt részünk, hogy meglátogatott minket egy kis zöld emberke. Sok kalandban volt részünk így együtt, őrölünk, hogy pár napot velünk töltött!
A görögöknél jelentős ünnepnek számít a „Tiszta hétfő”, amit mi inkább Hamvazóhétfő néven ismerünk. Hovatovább, ez az egyik legfontosabb ünnepük, legalábbis az alapján, amit eddigi tartózkodásunk során tapasztaltam. Nemcsak azért, mert ekkor kezdődik a böjti szezon számukra, hanem azért is, mert ilyenkor kicsik-nagyok kimennek a szabadba, esznek, piknikeznek, és papírsárkányokat eregetnek. Idén úgy gondoltuk, hogy…
Három kirándulás leirata, sajnos rossz időrendben, de remélem, azért élvezhető!
Igen, tudom, hogy ugrálok az időben oda-vissza, bár nem olyan látványosan, mint Dr. Emmett Lathrop Brown, sem olyan szórakoztatóan Protagonist a Tenetben, és persze nem olyan kifinomultan, mint George Taylor A majmok bolygójában, csak úgy a magam módján, szépen, kuszán, ahogy Elon Musk műholdjai mennek az égen.
Hiszitek vagy, sem, az előző három posztot öt hónap után is emlékezetből írtam meg teljesen, nem kellett kutatnom az emlékeim között, mindenre úgy emlékeztem, mintha tegnap történt volna. A mai poszttal viszont bajban vagyok, gyorsan át kellett lapoznom a fényképeket, hogy eszembe jusson, miről is szeretnék most írni nektek. No nem azért, mert nem emlékezek,…
Mit mondjak, a nagy utazás után nem voltunk épp kipihentek. Úgy értsétek, hogy alig tudtunk felébredni, és mindenkinek egy tonna csipát kellett kiszednie a szeme sarkából, mire nagy nehezen egy kis fény be tudott szűrődni a szorosan lezárt szempillák közé. Hogy szemléltessem, miért is mondom ezt: az előző napi út a legjobb becslések szerint is…
έξοδος 