Hát, igaznak bizonyultak a pletykák, megint be(le)zártak bennünket. Nem sokkal szigorúbb, mint volt korábban, de mégis, egyre rosszabbul esik. Rossz, hogy nem látjuk a végét, rossz, hogy megint nem lehet kimenni szinte sehová, és rossz, hogy lassan itt a tavasz, és mi szép lassan egymás idegeire megyünk.
Túrák
Hiába, na, a kezdeti izgalom elmúlt, immár tágas mederben folyik életünk folyója, nincsenek zúgók, vagy egyéb akadályok, amin megakadna a széles folyam. Persze a mederben azért vannak sziklák, fodrozódik a víz a felszínen, de hol nincsenek ugyebár?
Ezúttal sem leszek népszerű
Idestova harmadik hete nem írtam, és csak az nyugtat, hogy nem is ígértem, hogy írni fogok, legyen ez tehát egy kellemes meglepetés nektek, kedves olvasók! No nem azért ragadtam billentyűzetet, mert olyan sok mondanivalóm lenne, de ismertek, szeretek dicsekedni, még ha ez azzal is jár, hogy az alig mérhető népszerűségem tovább csökken. A mivel dicsekedhetnék…
Nem tipikus pénteki poszt
…és még mindig nincs igazából miről írnom. Görögország egy részén még mindig tombol a járvány, bár nem olyan rossz számokkal, mint otthon, de a helyi szakemberek azért el vannak keseredve. Most épp azt mondják, hogy jövő hét hétfőn nyitják az iskolákat, ami az első lépés a nyitás felé, tehát vegyük úgy, hogy ez jó jel. A lakosság oltását 20-án kezdik, hétfőtől lehet jelentkezni rá, sajnos fogalmam sincs, hogy minket ez mennyiben érint. A munkahelyem egyelőre hallgat a témában, hogy lesz-e céges oltási program, vagy várjuk meg, míg ránk kerül a sor. Mindegy, már látszik az alagút vége, addig is csendesen, békésen éldegélünk.
Karácsonyi Kaja Kalandok
Nem mentegetőzésképp írom, de szerencsére(?) a munka kezd elég lenni, lassan tényleg lefoglal teljesen, ráadásul a kreatív energiáimat egy másik projektre kell koncentrálnom, ami legalább olyan fontos a szívemnek, mint ez a blog. Csak arra több erőforrást kell áldoznom annak érdekében, hogy legalább olyan sikeres legyen, mint ez…
Alibi poszt
Nos, akkor megpróbálkozom a lehetetlennel… A rendszeres olvasóim legalább 20%-a reklamált már (joggal), hogy hol vannak a posztok?! Persze, meg tudom érteni, de komolyan, ahogy korábban is írtam: Rejtő sokkal jobb olvasmány, mint én, ráadásul ingyenesen elérhető az Országos Széchenyi Könyvtár digitális archívumában (Magyar Elektronikus Könyvtár).
Nemcsak játék és mese
Sajnos, még mindig tart a lockdown (sőt, úgy tűnik, meg is lesz hosszabbítva), így igazán sok különleges, élménydús dolog nem történik velünk. Mi is történhetne, ha be vagyunk zárva a lakásba, és csak akkor mozdulhatunk ki, ha (kis túlzással) a görög állam úgy akarja. Igyekeztem az előző posztokat jól széthúzni, de még így sem sikerült…
LockDown
Csak mint a székely viccben: no, ezt nem gondoltam volna! Igazából igen, mert voltak erre utaló jelek, de hát az ember csak reménykedik egy kicsit nem? Hiába: bezártak, lelakatoltak bennünket, nem mozdulhatunk ki, csak meghatározott célból és időre. De ne szaladjunk ennyire előre! Az AirBnB lakás, mint említettem szűk volt, és persze az idő sem…
Hétköznapi apróságok
Van abban egy kis szándékosság, hogy egy nagyobb lélegzetvételű írást egy rövidebb követ, de ez nem lesz mindig így, hiszen azért az elején felhalmozódnak az élmények, aztán egyre megszokottabbá válik minden, végül az ember teljesen beleolvad a környezetébe, és észre sem veszi, hogy mi minden más, mint amit otthon megszokott. Ez most egy nem teljes…
Földrengés
Éppen egy hete vagyunk Görögországban, és már meg is volt az első földrengés, amit éreztünk is. Csendes pihenő volt épp, szieszta, ha tetszik, én dolgoztam az ágyban fekve, Anya, Lacika pedig telefont nyomkodtak: ki a heverőn, ki az ágyán. Nálunk nem volt nagy, de az epicentrumában 6,9 volt, szerencsére távol Athéntól, valahol a török partok…
έξοδος 