Folytatása a 2003-ban megkezdett kirándulásnak, immár csak a család: a barátok külön utakon járnak. Mi viszont úgy gondoltuk, hogy használjuk ki a vízumot, amennyire csak lehet, így még elmentünk megnézni milyen az élet Bali szigetén. Nem bántuk meg. Az első részt itt találjátok, olvashatjátok, ez pedig a második rész.
Miért szeretek (még mindig) búvárkodni? – milliomodik iteráció
Igen, ismét búvár téma. Mit csináljak, ha mostanában az elmém, ébren töltött időm egészen nagy részét tölti ki ez a tevékenység, és az ezzel kapcsolatos gondolatok? Főleg annak tükrében, hogy újabb élményeket sikerült szereznem, nem kis részben Yoda barátomnak köszönhetően. A történet röviden, mondhatni prológus: a Titánbúvár (klub) idén nyár elejére hirdette meg az „időutazó”…
Szezonnyitás
Rég volt már búváros poszt, úgy gondoltam tehát, hogy a sok útleírás közé becsempészek egyet, ezzel is színesítve a blog összképét, no meg persze azért is, mert ez a hobbim, és mint ilyen, különösen erős érzelmek kötnek a nevezett tevékenységhez. Persze, hobbim több is van, szőrszálhasogatás például, de mégis, ami leginkább leköt, az évek óta…
Cetcápa g**i!
Igen tudom, adós vagyok még a Hugi féle látogatás kétharmadával, és Isten bizony, nincs elfelejtve. Csakhogy azóta, hogy Hugi hazautazott annyi minden történt velünk, hogy szinte semmi időm sem volt írni, de még arra sem, hogy 2-3 nyugodt órát eltöltsek a gépem előtt. Persze ez így túlzás, de amikor *tényleg* volt 2-3 órám, akkor mással…
10, 100, 300!
Tudom, tudom, már unalmasak a búvár posztok, és ígérem, hogy novemberig nem szentelek külön posztot a hobbimnak – ez után. De erről meg kell emlékezzek, mert minden tekintetben mérföldkő, éspedig olyan mérföldkő, ami megemlékezésre érdemes. A türelmetekért cserébe pedig, a poszt utolsó egy-két bekezdése utazásos lesz, csak azért, hogy mindenkit gyönyörködtessen a változatosság. Remélem, a…
Magány
Disclaimer: mielőtt belekezdek a szokásos szófosásba, egy kis pontosítás az előző poszthoz: lehet, hogy kicsit erősebb hasonlatot használtam a kelleténél, amikor a kedvenc búvárcsapatom jellemeztem. Szóval: nem adnak körmöst, ha valamit nem szabályszerűen csinálsz, nem húznak át kötéllel a hajógerinc alatt, ha életedben először átlépted az egyenlítőt, és a búvárrá avatás megalázó szokást sem tartják, melynek során minden jelenlévő végzett búvár a frissen avatott hátsójára csap a búváruszonyával. Ezzel ellentétben, az oktatóik mindig példát mutatnak, és ha valamit nem a leghatékonyabban, vagy legoptimálisabban csinálsz, nagyon udvariasan, kedvesen elmondják, hogy mi lenne a jobb megoldás, és azt is, hogy miért! Ezért tanultam tőlük már egy rakás dolgot, amit sehol máshol nem hallottam. Szóval mindenki, aki ismerkedne a merüléssel, az kizárólag a Titánokkal kezdjen!
Búvár!
Amióta megnyílt előttem a világ, mindig is az országhatáron túl szerettem volna élni, dolgozni. Aztán persze olyan munkahelyem lett, ahol erre volt is elméleti lehetőségem, de valahogy nagyon sokáig nem jött be, hacsak azt nem számoljuk, hogy olyan helyekre is mehettem volna, ahol éppen lőnek, vagy, ha nem is lőnek, de morcosan néznek egymásra az emberek – ráadásul ezek a kitekintések igencsak rövid időre szólnak, és a környéket felfedezgetni sem tanácsos néhol. Ezért is vártam nagyon, hogy hosszabb távra, barátságos helyre kerülhessek.
έξοδος 