Jeromos nem értette, miért kell minden reggel több ezer társával együtt a bolyból kimasírozni és eleséget gyűjteni. Jeromos úgy gondolta, hogy ha a munkából mindenki egyformán venné ki a részét, akkor elég lenne egy egyednek csak kétnaponta kimenni, így minden hangyának kétnaponta lenne egy pihenőnapja.

Jeromos nem tudta elengedni a gondolatot, és minden egyes munkával töltött nap közben azon dolgozott, azt csiszolgatta: a bolyban ötezer hangya él. Ebből ezer az utódokat gondozza, ezer a királynőt (miért is van királynő?!), ezer a takarítással, ezer az infrastruktúrával foglalkozik. Ezer hangya gyűjtöget, vagyis ezer hangya masírozik ki minden reggel, és kezdi meg lélekölő munkáját, mely hosszú vándorlással jár, majd keserves cipekedéssel ér véget nap mint nap.

Bár a hangyák – egyes tudósok szerint – testtömegük akár ötvenszeresét is képesek elcipelni, nem örülnek neki. Hovatovább, Jeromos ismer olyan hangyát, aki szándékosan csak mákszemeket, apróbb magokat keres minden nap, hogy ne kelljen erőlködnie. Ezzel szemben Jeromos minden egyes nap becsülettel megdolgozik a napi betevőért, és akkor sem elégedetlenkedik, ha éppen egy nagyobb húsdarabot kell visszacipelnie a bolyba, akár meglehetős távolságról is.

Esténként viszont, amikor a boly elcsendesül, és társai alszanak, Jeromos jegyzeteibe temetkezik, és azon fáradozik, hogy a tökéletes társadalmat alkossa meg. Olyan kérdéseket vet fel, melyeket egyetlen más hangya sem korábban: munka alapú elismerés, kiváltságok megszűntetése, pihenőidő, szabadság, egyenlőség, javak egyenlő elosztása.

Nézeteit és gondolatait azonban nem merte megosztani senkivel, tudta, azok befogadására még nem áll készen a hangyatársadalom.

Egyszer csak minden megváltozott: a regnáló királynő elhunyt, és eljött az ideje az új vezető kijelölésének. Jeromos nagy levegőt vett, és végre előterjesztette ötleteit a vének tanácsának: azzal kezdte, hogy a meglévő társadalmi rendet kérdőjelezte meg, az autokratikus rendszer helyett egy többségi, szabad és egyenlő választáson alapuló, érdekképviseleti rendszert javasolt. Felvetette továbbá, hogy az elvégzett munka arányában jutalmazzák a hangyákat, illetve további jóléti megoldásokat is javasolt, mint például a kötelező szabadság és öregkori ellátás.

Jegyzetei és érvei segítségével hamar sikerült meggyőzni a véneket, majd a konzultációban résztvevő hangyatársadalmat is. Ötletét nóvumnak kiáltották ki, és az első választásokon elsöprő többséggel választották meg vezetőjüknek. Első intézkedéseivel azonnal létrehozott több bizottságot is, akik a korábban felvetett problémákra keresték a megoldást: hogyan lehet a különböző feladatköröket egy olyan rendszerben összehasonlítani, ahol az elvégzett munka társadalmi jelenősége, a munka nehézsége, fontossága egyaránt tükröződik, és ez reprezentálódik a munkáért kapott juttatásokban is. Meg kellett határozni a minimális ellátást, illetve a munkanapok és pihenőnapok számát is. Létrehozták a különböző feladatkörök kataszterét, majd ezekhez a munkakörökhöz rendelték az egyes dolgozókat. Ezután kidolgozták a teljesítményértékelés rendszerét, mely alapján további juttatást kaphatnak azok, akik keményen, és kevesebbet azok, akik lazábban dolgoznak.

A végeredménynek minden hangya egyformán örült. Az első években a termelés és a társadalmi elégedettség is soha nem látott magasságokba szökött, a raktárak tele, a hangyák pedig boldogok voltak.

Aztán egy renitensen lusta, semmirekellő hangya észrevett egy kiskaput: ha a beszerzés helyett átáll az utódok és az elesettek gondozására, akkor a szükséges minimum munka elvégzésével is többet kaphat, mint ha meglévő feladatát látná el. Mozgalmával megalkotta a társadalmi mobilitást, és már senki sem akart dolgozó lenni, mindenki raktáros, gondozó, vagy karbantartói munkát szeretett volna végezni.

Jeromos javaslatait követve a katasztert immár heti szinten módosították a bizottságok, megszűnt a jogbiztonság és követhetetlenné vált a korábban kialakított, és jól működő rendszer.

Jeromosnak ismét álmatlan éjszakái támadtak, de hamar megtalálta a megoldást: ahol sok a hangya, ott sok az érdek. Ahol sok az érdek, ott nem könnyű kompromisszumos döntéseket hozni, de – kérdezte Jeromos – miért is lenne szükség kompromisszumra? Választott vezetőként tehát nem is tehetett mást, mint kikiáltotta a királyságot és önmagát királynak nevezte ki. Elvégre a legbölcsebb hangya feladata az, hogy a kevésbé bölcseket a helyes, és egyetlen üdvözítő úton tartsa, nem?

A kezdetekben persze volt egy kis elégedetlenkedés, de miután Jeromos úgy határozott, hogy ezentúl ezer hangya az utódokat gondozza, ezer a királyt (milyen szerencse, hogy van király!), ezer a takarítással, ezer hangya az infrastruktúrával foglalkozik, valamint ezer hangya gyűjtöget, a hangyáknak már nem volt sem idejük, sem erejük a problémáikkal foglalkozni, örültek, hogy olyan vezetőjük van, aki bölcsességében megreformálta a korábbi hibásan működő rendszert.