Az elmúlt két hétben éppen annyi dolog történt velünk átlagosan, mint az azt megelőzőben, és az azt megelőzőben, valamint az azt megelőzőben stb., mégis, valami furcsa oknál fogva sikerült pár elemet a listámra venni, amiről esetleg ma tudok írni. Persze nem kell égbekiáltó nagy dolgokra gondolni, ahogy eddig sem, csak amolyan kis színesek, akár egypercesnek is mondhatnám, ha nem lenne beképzelt dolog tőlem akár távolról is utalni Örkényre. Szóval legyen inkább szösszenet. Mindenről egy, maximum két bekezdés, abban a sorrendben, ahogy eszembe jutottak, tehát korántsem időrendben, inkább csak amolyan „milyen mélyen barázdázódott be az adott esemény a szürkeállományomba” elv mentén.

Szárazjég

A helyi Madaras Teszkóból, ami itt éppen AB Vasilopulos névre hallgat, szóval onnan szoktuk megrendelni a napi betevő falatokat. Havi egy nagyobb szállítmány, és egész jól elvagyunk vele: a tejet, vizet kenyeret kell általában csak pótolni két rendelés közt, bár ezeket azért elég sűrűn. Szóval egyik nap jött a bolt, hozta a kocsi az árut, én meg először bepakoltam a garázsba, kifizettem az embert, majd mindent fel a lakásba, nappali-konyha közepébe, és következik az elpakolás. Andi egyszer csak szól, hogy milyen nagy jeget küldtek ezek a hülyék, és állt fel, hogy kidobja a jeget a mosogatóba, hogy ne áztassa el a padlót. Ám nem ért el odáig, mert megégette a kezét (fagysérülés), és gyorsan letette, majd panaszkodni kezdett, hogy mi ez a szar, nagyon hideg! Mondom: szárazjég, és már csillogott is a szemem. Amióta felnőtt vagyok és önálló háztartásom van, azóta akarok szárazjéggel játszani, már ezerszer megnéztem az oldalt, ahonnan lehet rendelni kisebb-nagyobb kiszerelésben, de még egyszer sem volt annyi pénzem felesleges, hogy ilyen úri hobbinak hódoljak. Mert a fagyott széndioxid nem olcsó ám! De most! Itt van a kezemben, ráadásul nem is kicsi, hanem több nagy darab! Nosza, ugrasztottam is a családot, vizet forraltam gyorsan, aztán jött a kísérlet, Öveges professzor után szabadon (bár nem tudom a jó doktor kísérletezett-e valaha szárazjéggel, de szerintem nem tévedek nagyot, ha azt hiszem, igen).

Család körbe áll, én meg teátrálisan beöntöm egy mérőpohárba a forró vizet, és dobom bele a szárazjeget. Csoda, füst, gőz, ki-minek mondja, de volt hatása kicsire, nagyra, az biztos! Szerencsére nemcsak egy darabot kaptunk, hanem rögtön hármat, így meg tudtuk nézni, milyen az, amikor kiöntjük a füstöt a pohárból, Lacika is kipróbálta, aztán néztük hogyan forr a víz, szóval nagyon jól elvoltunk. Én marha persze nem készítettem videót, mármint szerettem volna, de rossz gombot nyomtam meg izgalmamban, így két fotó született: egy, amikor el akartam indítani a felvételt, és egy, amikor meg szerettem volna állítani. Ezt elbasztam, megmondom férfiasan, de szerencsére van egy Andi féle változat, szóval nincs minden veszve, no meg az emlék is velem marad még egy darabig. Köszönjük AB Vasilopulos!

Számla

Ülök a gépemnél, verem a billentyűzetet, ha akarjuk, mondhatjuk, hogy dolgozom is, majd hirtelen a semmiből feltűnik egy üzenet: levelet kaptam: az Európai Bizottság, Informatikai Főigazgatóságtól (DIGIT) jött, hogy szíves befizetésre küldik a februári telefonszámlámat, leszek kedves befizetni. Hangsúlyozzák, hogy csak azoknak küldenek számlát, akik 10€ feletti számlát generáltak, de hát sajnos én épp így jártam, szóval leszek kedves befizetni a számlát, átutalással, a megadott számlaszámra. Csodálkoztam, mert úgy emlékszem, februárban nem nagyon telefonáltam, és az összeg is gyanús volt: csak a 10€ feletti részt kellene befizetnem? Szerencsére volt egy bizonylat, kivonat is a levélhez csatolva, hát megnéztem. Ültök? Üljetek le!

Szóval azt találta ki a DIGIT, hogy egy 2014-ben, még Brüsszelben keletkezett hívásom után követelnek rajtam összesen 0,79 Eurócentet, azt fizessem be átutalással. A hívott számot, ami a számlán szerepel, megnéztem, Kaszás barátomhoz tartozik, és valamikor 2014-ben látogattam meg Dublinban, így jó eséllyel valós a számla, de akkor is! Egy hét éves, 1€ alatti számlát átutalással befizetni: nevetséges. Küldtem is egy választ, hogy ezt meg kellene fontolniuk. Erre kaptam egy sablon válaszlevelet, hogy azért jó lenne, ha befizetném, amire küldtem nekik még egyet, hogy ha legközelebb arra járok, Isten uccse’ bedobom nekik. Vagy vannak barátaim arra, talán meghitelezik nekem, ha az EU költségvetésének épp erre a nem egészen nyolcvan centre lenne szüksége. Válaszukat azóta várom, és mivel Gyöki a fülembe ültette a bogarat, reménykedem, hogy nem számolnak fel késedelmi kamatot!

Csigaevők

Amikor Csikós otthagyta a TotalCart, mentem utána, mert imádom a pasi stílusát: Eddig minden könyvét megvettem, és egyet már sikerült is elolvasni (a többi a raktárban várja a sorsát), és nem kellett csalódnom: a könyve is olyan jó, mint a cikkei: üde, szuper hasonlatokkal, élvezetes leírásokkal teli, jól követhető, világos gondolatmenet: látszik, hogy uszkve 30 éve az írásból él. Szóval mentem a SpeedZone-ra, és ott láttam a videók között egy RC Car tesztet, amire felkaptam a fejem: olcsó játék hülyéknek kb., tehát épp nekem való. Kicsit ültem a gondolaton, aztán egyszer, amikor Andi épp nem figyelt, gyorsan meg akartam rendelni, de ennek a nőnek valami hatodik érzéke van, amikor valami sunyiságot csinálok, mindig ott ólálkodik a gépem mögött – szóval most is lebuktam. Szerencsémre mikor átbeszéltük, hogy mit és miért, akkor még Ő is támogatta a dolgot, így meg is rendeltem egy kisautót a távoli Franciaországból. Kicsit, 1-2 euróval drágább volt ugyan, mint a kínai és a Hong-kong-i, de gondoltam a büdös sajtok és száraz borok földjéről hamarabb ideér, mint a Távol-Keletről, szóval a francia embertől rendeltem meg. Jön is azonnal a levél: rendelés elfogadva, Peti meg örül nyilván, de nem sokáig, mert jön egy másik levél: fizessek még 24€-t, mert a szállítás annyi lesz. Válaszolok neki udvariasan, hogy rossz embert néz madárnak, ez nem így működik, te megadtad, mennyi a szállítási költség, azt én kifizettem, szállíts hát, mert nem leszünk barátok, ráadásul extra pénzt kérni az súlyos megsértése az Ebay üzletszabályzatának. A fickó nagyon magabiztos volt, érződött, hogy nem első alkalommal csinálja, így futottunk még egy-két felesleges kört, persze mindenki ragaszkodott az igazához, szóval jeleztem neki, részemről az ügy letudva, felnyomtam az Ebay-nél. Persze nem hitte el, még küldött két levelet, hogy övé legyen az utolsó szó, majd pár nappal később visszadobta a rendelésemet egy mondvacsinált indokkal. Én meg felnyomtam tényleg, remélem, jól kitiltják a fenébe. Nagyon felhúzott a kis mocsok, de hamar rendbe tettem magamban a dolgot, és megrendeltem a kocsit Hong-Kongból is. Végül a pénzem is visszakaptam, így csak a rossz élmény maradt meg, és remélem, a kocsi is hamar itt lesz!

Posta

Lehet, hogy érdemes volt siránkozni, kiírni magamból szívem fájdalmát, hogy a sör adomány nem jött meg, mert az előző poszt élesítését követő héten szombaton, amikor épp a tetőn ebédeltünk, mert gyönyörű napos idő volt, szól a csengő, én meg rohanok le a lépcsőn, mint akit kergetnek. Postás bácsi vár az ajtóban, de persze nem vártam, nem is tudtam, hol jár ott, ahol postás még sohasem járt, de amikor megláttam a lába mellett a BBP (Brussels Beer Project) dobozát, táncolni kezdtem. Tényleg. A postás meg kerek szemekkel nézett rám: persze joggal tartott hülyének, de én olyan boldog voltam, nem tudtam, nem is akartam magam visszafogni. Innen is üzenem újra Brüsszelbe: Köszönöm szépen!

Harmadik típusú találkozások

Évek óta, de tényleg, hosszú évek óta magánháborút folytatok egy ízeltlábú fajjal, Ők üldöznek engem, én írtom Őket, ahol tudom, és bár elég vegyes a háború képe, és többszörös túlerőben vannak, ha a seregek számát veszem alapul, a kognitív képességek az én oldalamon állnak, így kijelenthetem: egész jól állok az ázsiai márványospoloskákkal szemben. Volt olyan hét otthon, amikor napi 10-15 egyedet fogtam meg, és hagytam megfulladni, és volt pár olyan év, amikor tényleg nagy számban jelentek meg a környékemen, de mindig sikerült visszavetni az egyedszámukat, akár nekem, akár részben a természetnek köszönhetően. Andi sokszor nevetett rajtam, amikor esténként vadászni indultam, és a szokásos búvóhelyeket felkutatva szedtem össze sorban a hullajelölteket, és dobtam mind a WC-be. Hamar olyan kifinomult taktikára tettem szert, hogy puszta kézzel meg tudtam őket fogni úgy, hogy csak talán minden tizedik bűzözött össze, így végül nem volt büdös a lakásban, és a poloskáktól is megszabadultam.

Miért is írom ezt? Azért, mert ide is követtek! Pár napja volt, hogy az első kis felderítőt elkaptam az erkélyen, amiben neki nem volt semmi köszönet! Hogy az egészet még tetézzem, egy napra rá az első szúnyogot is leütöttem (még februárban!), szóval kezdek félni, mi várhat még rám! Remélem, győzelem!

Víz

Megjött az első vízszámla, nem olyan sok, 23€ három hónapra, szóval félek, lesz ez még rosszabb is. Nosza, fizessük be! -gondoltam. Van URL, megyek az oldalra, van angol nyelvű verzió, ami itt már fél siker! Mit látok: online fizetés, nosza, kattintok. Hülye biztos az oldal, van egy kép, rajta a számla fejléce, bekarikázva, beszámozva, melyik mezőt hová kell beírni, eltéveszteni sem lehet. Kivéve nekem. De nem is egyszer! Első akadály: a mérőhely kódjában van egy „szigma” betű (Σ), de a laptopomon értelemszerűen olyan nincs. Nincs is rá szükségem. Nem gond, keresek egy görög oldalt, Σ kimásol, beilleszt, Enter – hülye vagy – üzeni az oldal. Még egyszer: hülye vagyok – tudtam meg ismét. Majd harmadjára és negyedjére is. Ekkor azért megálltam gondolkozni. Van még a kódban egy „A” betű. Nosza, keressünk olyat a görög oldalon, hátha ott lesz a gond! Bingó! Más hibaüzenet, de mégiscsak hibaüzenet: nem tudom a számlát befizetni, mert ez nem olyan számla, amilyen (a szavakat értem, de hogy mire gondolnak, azt nem), be kell jelentkeznem, hogy fizetni tudjak. Nosza, jelentkezzünk be. Szerencsére azt az azonosítót kérik, ami az adóhivatalhoz is kell, megadom, bent vagyok, örülök, de nem sokáig: nincs a nevemen vízmérő egység, ha gondolom, a nevemre vehetek egyet, amihez csak a lakbér szerződésem digitális példánya kell, és máris nyomhatom. Az, hogy mi van akkor, ha nem szeretném a nevemre venni, az nincs leírva. Félretettem az ügyet, hogy majd később foglalkozom vele.

Nem sokkal később, mert azért van fizetési határidő, újra elővettem a számlát, az egész fenti procedúrát újra eljátszottam (kivéve a hülye vagyok részt, mert ekkor már kicsivel, ha nem is okosabb, de rutinosabb voltam), de nem jutottam előrébb. Ekkor álltam neki alternatív fizetési megoldásokat keresni, és megtaláltam: a postán is be lehet fizetni, így péntek kora reggel, a hajnal a postánál talált. Szinte azonnal sorra kerültem, udvariasan köszöntem, nyújtom a számlát, néni átveszi, szöszmötöl, villantom a kártyát, és fizetek 24€-t. Mennyit? Igen, a postás befizetésért sajnos 1€ bolond-adót kell fizetni. Szóval vagy nevemre veszem a számlát, vagy fizetek minden alkalommal +1€-t a postai szolgáltatásokért. Azt hiszem, marad a posta…

Lezárás

Most, hogy végre az otthon maradott honfitársaim is kezdenek beleszagolni nekünk milyen volt idekint az utóbbi négy hónap(!), nemhogy már kiegyenlítődjenek a dolgok, nem, itt is szigorítottak a lezáráson. Igen, azon a fajtán, aminél egy kicsivel lazábbat most vezettek be otthon, itt még rá tettek egy lapáttal:

  • A kerületedet nem hagyhatod el, ha orvoshoz, boltba, bankban, sportolni mész.
  • Bankba, orvoshoz, boltba, postára menet max 2km-re távolodhatsz el a lakástól
  • Sportolni csak gyalog (kerékpár sem), és max 1km-es körzetben.
  • Mindezt szigorúan ellenőrzik, ha lebuksz, 300€ a bünti.
  • Iskolák, ovik, miegymás továbbra is zárva, ahogy a fodrász, manikűr, pedikűr, kiskutyafasza, minden.
  • Utazás értelemszerűen nem egyszerű, már-már lehetetlen. Kezd sok lenni.

Jó hír viszont: már van terv, mikor megyünk haza, már csak arra várunk, hogy a körülmények is lehetővé tegyék mindkét oldalon az utazást. Van, aki alig várja, de olyan is van, akinek már hiányzik a búvárfelszerelése, és ki akarja szabadítani a raktárból minden áron! Szóval lehet, hogy még Karácsony előtt hazamegyünk egyszer! Tessék kérem szurkolni!

Böjt

Ennek a témának nem szentelnék sok szót, de el kell mondanom, pedig már lassan kétezer szót is leírtam, de hát belejöttem a dologba. Az egész akkor kezdődött, amikor (talán) 2015-ben új görög kollégát kaptam, aki számomra meglepő módon, tartotta a böjtött. Ekkor merült fel bennem, hogy egyszer én is kipróbálom. Azóta persze még egyszer sem sikerült, többnyire azért, mert maga az elhatározás nem volt olyan erős, hogy emlékezzek is rá akkor, amikor épp kell, és néha pedig az történt, hogy bár eszembe jutott, de valahogy mindig legalább egy héttel a hivatalos kezdet után, így lemaradtam az elejéről, középen meg tiszta butaság beszállni, nem? 2015 óta idén volt az első alkalom, hogy időben eszembe jutott a dolog, már három nappal a hivatalos kezdet előtt, el is határoztam, hogy idén aztán megmutatom, milyen fából vagyok faragva, simán kibírom hús nélkül Húsvétig, max egy kis tejet, tojást, sajtot eszem, de húst azt aztán nem. Meg halat, mert mint tudjuk, az nem hús. Meg a kapibara sem az, de olyat itt nem kapni. Szóval megszilárdítottam a lelkemet, szép lassan felkészültem a nagy megpróbáltatásra, már láttam a szemeim előtt Andit, ahogy azzal a tekintettel néz rám, amivel azt kérdi, hívjak-e mentőt, vagy magad fáradsz be az elmegyógyintézetbe, szóval minden elő volt készítve, aztán… Aztán úgy alakult, hogy pár napot késett az előző posztban megénekelt bélszín megvásárlása, és mit ad isten, belecsúsztam vele a böjti szezonba. Innentől meg el tudjátok képzelni, mi lett az egészből. Véres steak, medium-rare, az lett. Nem baj, majd jövőre újra megpróbálom (nem hiszem).

Trivia

És a végére legyen jutalom azoknak, akik idáig jutottak az olvasásban, elismerem, nem kis teljesítmény, de higgyétek el, írni sem volt olyan jó, már fáj a hátam a szék miatt. És csorog a nyálam a billentyűzetre az előző téma miatt…

Szóval pár hete, hónapja, a munkahelyemen meghonosítottam azt a szokást, hogy a 27 tagállam kiemelkedő informatikai-biztonsági szakembereinek zárt csoportjában, minden pénteken tartok egy gyors, max egy órás triviát. Olyan majdnem igazi, angol kocsmai fajtát, csak online. Bedobom a kérdést, és aki leggyorsabban válaszol, pontot szerez. A kérdéseket kb. egy óra alatt rakom össze aznap reggel, minden héten egy másik téma, és ez eddig elég win-win dolog volt, én élveztem azt, hogy összeraktam a kérdéseket, és voltak páran, akik szerettek velem játszani. Innen is jött az ötlet -a játékosok vetették fel-, hogy a közeljövőben esedékes online konferenciánkkal párhuzamosan rakjak össze egy full online triviát, amit a konferencia két napja alatt bármikor ki tudnak tölteni, és nincsenek időhöz kötve.

Rááldoztam egy vasárnap délutánt, mind a 27 tagállammal kapcsolatban összeszedtem egy-egy kérdést, olyat, ami nem túl nehéz, de nem is túl evidens, hozzáadtam 13 kérdést a korábbi versenyekből, és még írtam további 10 általános kérdést, így lett 50. Gondoltam, ha van idejük vele foglalkozni, akkor legyen pár kérdés, a szokásos tízet olyan könnyű ledarálni, nem?

Sajnos, a konferencia alatt összesen kilenc kitöltő volt, ami miatt igen elszomorodtam, mert tényleg sok időt és energiát áldoztam rá, és tényleg nagyon jó kérdéseket tettem fel, és csalódott vagyok, hogy ennyire nem érdekelte az embereket. Szóval, a kitöltési határidőt meghosszabbítottam március 12-e délutánig, így akinek van kedve kipróbálni magát, annak felajánlom a lehetőséget. A kvízt itt lehet elérni:

https://zzi.sh/

Class code: fmf72846

A kérdések angolul vannak, de olvasóim mindegyike bírja a nyelvet, így nem hiszem, hogy gondot jelentene. És még egy: senki se keseredjen el, az átlag helyes válasz 20-23 körül van az 50 kérdésből, szóval lehet, hogy kicsit nehézre lőttem be… De próbáljátok ki, hadd legyen Peti boldog! Köszönöm!