Nos, akkor megpróbálkozom a lehetetlennel… A rendszeres olvasóim legalább 20%-a reklamált már (joggal), hogy hol vannak a posztok?! Persze, meg tudom érteni, de komolyan, ahogy korábban is írtam: Rejtő sokkal jobb olvasmány, mint én, ráadásul ingyenesen elérhető az Országos Széchenyi Könyvtár digitális archívumában (Magyar Elektronikus Könyvtár).

Kicsit olyan érzésem, van, mint anno közép- és főiskolában, amikor nem igazán készültem a ZH-ra (dolgozatra), de 2-3 oldalt írni kellett, mert ha nem, az olvasás nélkül egyes. Szóval azt hiszem, ott tanultam meg rizsázni, mert sokat már akkor sem tanultam. Egy fő irányvonalam van, miszerint: akár a 3,5-ös tej ízéről is írhatsz, de írj valamit! Szóval hát akkor írok.

Vasárnap délután van éppen, kicsit hideg a külső levegő, kb. 10 Celsius, de a lakásban még bőven el lehet lenni úgy, hogy csak a nappaliban megy a légkondi. A kandallót bár minden nap begyújtom, az újdonság varázsa kezd elveszni, és egyre inkább rutinná válik a dolog – mondjuk kellemes rutinná. Emlékszem, gyerekkoromban mennyire utáltam kitakarítani a cserépkályhát, majd befűteni, és fázni, míg be nem melegszik. Persze, mire szüleim hazajöttek, őket jó meleg várta a lakásban… Sanyarú sorsom volt, igen. Szóval a kandallóval nincs nagy bajom, sőt, Lacika már kétszer takarította ki teljesen önállóan, és készítette be a fát. Ügyes gyerek, csak kicsit szeles, mondjuk utóbbi nem tartozik szorosan a tárgyhoz. Egyedül a fával nem vagyok megelégedve, de nagyon nem. A tölgy rendkívül nedves. A bükk száraz, és jól ég, de a tölgy az egyszerűen fos. Kár, mert a kollégám úgy reklámozta ezt a céget, hogy jó száraz fát hoznak, ezzel szemben, amit én kaptam, hát, nem éppen az. Begyújtáskor csak úgy fütyül a sok nedvesség, ahogy gőzölög, és persze több füstöt ad, mint meleget. Szóval elég bosszús vagyok emiatt, de amikor már egy órát száradt a tűz mellett, akkor már azért jól ég. Csak sajnos addigra a fél családnak fáj a feje a füsttől. Ok, be kell vallanom, füst tekintetében nem ennyire drámai a helyzet, de azért tényleg nagyon nedves a fa, ami nem jó, mert nem ad meleget, viszont intenzíven fogy. Ha alaposan megnézem, december 05-én érkezett három m3, és abból már elfogyott egy. Január közepére, végére nem lesz fánk, ha így folytatjuk tovább. Pedig azt hittem, az egész szezont kibírjuk ennyi fával, de ezek szerint rosszul tippeltem. Ennyit a fáról.

Szociális élet

Volt egy Skype sörözés a szokásos csapattal, jó volt látni végre az ismerős arcokat, barátokat, de az igazság az, hogy Skype-on keresztül (vagy bármi más ilyen megoldáson keresztül) nem az igazi az élmény. Nem volt rossz, mert kedélyesen és kellemesen elbeszélgettünk, és kaptam (valamint adtam) friss híreket, kivel, mi történt az elmúlt időszakban, de a személyes összejövetelhez képest ez kb. olyan volt, mint (itt egy maszturbálós hasonlat következett volna, de inkább nem) ha egy öreg, göcsörtös ujjú ember nyomkodná a hátad egy igazi rendes (Thai, with happy finish) masszázs helyett. Hasonlít, de nem ugyanaz. (Basszus, csak lett benne szex! Na, mindegy). Egyszóval beszélgettünk és söröztünk közben, és feltöltődtem, mert végre láttam olyan arcokat is, akikre igazán kíváncsi voltam, és nem csak olyanokat, akiket hivatalból kell néznem nap, mint nap. El ne felejtsem, a búvárokkal is volt interakció, kettő is!

Először, még a Skype sörözés előtt volt egy izgalmas kérdezz-felelek (Karotta szerint AMA) Attila, Ritsy és Yoda, a búvárklub vezetője és oktatói szervezésében. Az érdeklődők kérdezhettek szinte mindent, de persze a legtöbb embert az foglalkoztatta, mikor (és hol) lehet már merülni. Ez is jó volt, leginkább azért, mert ez az esemény, mint említettem, volt szinte a legelső olyan, ami ablakot nyitott nekem az életre, és láthattam, hogy egyrészt más is szenved a bezártságtól, másrészt pedig azt, hogy léteznek még emberek rajtam és a családomon kívül is. Később, már a korábban említett össznépi sörözést követően pedig megtartásra került a búvárklub hagyományos karácsonyi összejövetelének online kiadása is. Nem számoltam, de olyan 15-20 résztvevő lehetett, jó sok bejelentkezőt (persze a klub oktatóin kívül) ismertem korábbról, párat nem, de mivel mindenkinek megvolt a közös téma, a közös érdeklődés, így nem volt feszengés, hanem hamar beindult a beszélgetés. Ez volt eddig a legjobb digitális összejövetelem, nemcsak azért, mert egy kis sör és Piña Colada segített lazítani a híresen visszahúzódó természetemen, hanem azért is, mert tényleg olyan témák voltak, amik érdekelnek, foglalkoztatnak, és törődőm velük. Kaptam egy kis hízelgést, ami nagyon jól esett, csináltam huncutságot, ami szintén jól esett, sokat beszéltünk. Sokáig ébren maradtunk Andival, és meg kell mondjam, ez a társaság épp úgy hiányzott, mint a Szomjas Vándorok. Jó volt látni, hallani a lányokat, fiúkat, jó volt beszélgetni Yodával, Ritsyvel, a merülőtársakkal, remek élmény volt meghallgatni, másnak milyen sikerei, élményei vannak, és persze jó volt közösen tervezgetni is, hogy milyen búvártúrákra megyünk, ha már lehet menni. Mert ha nincs lehetőség utazni, akkor is van lehetőség álmodozni!

Kaja

Elég furcsa módon van itt szervezve az élet. A hentes bezár, mikorra én a munkából szabadulok, a boltok többsége meg lényegében akkor nyit ki. Pedig hentesre szükségem lenne, mert abált (illetve manapság konfitált) kacsa, vagy inkább libamájat szeretnénk készíteni a közelgő ünnepekre (és valami fura véletlen folytán Masu barátom is épp azt készített előző nap, de Isten a tanúm, magamtól jött az ötlet), Andi szeretne bárányt venni, bordát és combot, nekem meg kellene még a máj mellé valami levesnek való is, csont is akár, meg egy szebb hátszín, ki tudja, mi mindenre lesz még jó, nem igaz? Hagyományos ünnepi menüt nem tervezünk készíteni, de lesz leves (ha rajtam múlik, akkor húsleves és sajtleves), meg, amit találunk a boltban. A máj nagyon kéne, olyan régen készítettem! Az időben visszatekintve nem volt épp változatos az étrendünk, de már ettünk gyrost, helyit, ami nagyon finom volt, illetve találtam egy kis éttermet, ami olyan finom souvlakit készít, hogy már többször is rendelni kellett tőlük! Azért jellemzően mi főzünk, de sajnos a gyerekek miatt csak óvatosan lehet kísérletezni: egyik nem szereti a halakat, tengeri és folyami állatokat, a másik meg a zöldségeket nem eszi. Egyik alig eszik húst, a másik kétpofára tolja befelé, mintha csak az apját látnám. Édes kis gombócok, de ételt készíteni nekik az ismert kötöttségeken belül elég lehetetlen kihívás, pláne, hogy mi meg Andival ennénk halat, gombát, brokkolit, és tudjuk, hogy a sültkrumplin kívül is létezik köret. De gondolom ez nem újdonság annak, aki háromnál több napot töltött gyerekek mellett szóval nem is ragozom tovább. Elmondom inkább, hogy azért hébe-hóba nem engedünk a terrornak, és készítünk halat ebédre, illetve…

Illetve vettem egy tálca konyhakész polipot, és azt késztettem el szombaton ebédre, és olyan finom lett, hogy csak na! Petike segített az előkészítésben, és nagyon örültem neki, hogy nem tanúsított semmiféle undort, ellenérzést, amikor a nyers poliplábakat pakolgatta, hanem nyitottan és vidáman állt a dolgokhoz. Segített megmosni, elrendezni, illetve megfőzni is. Már-már azt hittem, meg is fogja kóstolni, de azt azért nem tette, szerencsére – ismerve a gyerekeket – készültünk B tervvel is. A polip meg közben főtt 10-15 percet egy kis hagymás, fokhagymás, borsos vízben, majd vajon és fokhagymán megpirítottam, és tényleg olyan finom lett, hogy ilyen finom polipot még nem is ettem talán. Fel is vettem azonnal az étlapunkra. Majd, ha melegebb lesz az idő, és tudok vásárolni grillezőt is, akkor tetőn lesz polipsütés, azt garantálom! Szóval azért nem halunk éhen, van mit enni, tudnunk jót enni, ebben a tekintetben sincs okunk panaszra.

Munka

A kezdeti nehézségek ellenére mostanra felpörögtek a dolgok. A korábban elkezdett átszervezés beérett, január elsejétől új szervezetben működik tovább a munkahelyem, ennek megfelelően én is új csoportba kerültem, és kaptam saját, önálló projekteket is, illetve bevonásra kerültem olyan feladatokba is, amiket egyébként magamtól is szívesen csinálok. Persze a listán van olyan is, amit nem szeretek teljes szívemből, de mindent összevetve pozitív az összkép, és nagyon boldog vagyok. A dolog árnyoldala, hogy kezd kevés lenni a napi nyolc óra, meg kell találnom azt a munkamódszert, amivel hatékonyan tudom végezni a feladataimat amellett, hogy a napi 2-5 értekezleten is részt veszek. Más szóval meg kell tanulnom nemet mondani. A munka mellett pedig elkezdtem egy saját projektet is a legközelebbi barátaimmal, szóval a szabadidőmben is van, lenne mit csinálnom, de figyelnem kell arra, hogy a gép ne raboljon el a családtól, mert ebben a helyzetben még inkább szükségük van rám, a figyelmemre, arra, hogy minőségi időt töltsünk együtt.

Közben készülünk a karácsonyra, még ezer csomagot várunk a világ minden tájáról, de sajnos az itteni posta szolgáltatás annyira rossz (nem csak a közelgő ünnepek miatt, békeidőben is), hogy szinte nincs is rá szó! Szóval várjuk a csomagokat, jön is 1-2, de nem annyi, és nem olyan ütemben, ahogy azt terveztük. Szerencsére a gyerekek ajándékai megjöttek, szóval lesz mit a fa alá… Ja, a fa még nem jött meg, szóval lesz mit a padlóra tenni, ha nem sikerül vészesen gyorsan egy fát szerezni.

Az oltásokról és a karantén feloldásáról nincs sok hír, most azt lebegtetik, hogy január 05-én feloldásra kerül a zárlat, de már egyre kevésbé hiszek a hivatalos pletykáknak is. november hetedike óta vagyunk lényegében bezárva, mostanra már az is ajándék, ha boltba mehetek, pedig eddigi életem során mindig csak büntetésként éltem meg, erre most ez lett a jutalom… Fura időket élünk, az biztos. Minden esetre füsttől kicsípett, poros és véreres, de optimista szemekkel tekintünk a jövőbe, mert úgy készültünk, hogy csak az első három hónap lesz nehéz, aztán jön a Kánaán. Egyelőre van tej, van méz, de a Kánaán még várat magára. Majd 2021-ben esetleg.

Zárásképp kellemes ünnepeket és boldog új malacot kívánok mindenkinek, innen is üdvözlöm a családomat, a Szomjas Vándorokat, Titánékat, Yodát, Bélát és végül, de nem utolsó sorban Hugit, aki már kezd hiányozni! Sziasztok, legyetek jók!

Vigyázat, a nyugalom megzavarására alkalmas képek következnek!