Van abban egy kis szándékosság, hogy egy nagyobb lélegzetvételű írást egy rövidebb követ, de ez nem lesz mindig így, hiszen azért az elején felhalmozódnak az élmények, aztán egyre megszokottabbá válik minden, végül az ember teljesen beleolvad a környezetébe, és észre sem veszi, hogy mi minden más, mint amit otthon megszokott.

Ez most egy nem teljes gyűjteménye lesz azoknak az apróságoknak, amit mi (én) furának, másnak, megmosolyogtatónak találtunk az első napokban, hetekben.

Első és legfontosabb: tej. Van 1,5%-os és 3% feletti. A megszokott 2,8% nincs, de nem bánom. Találtunk 3,5, 3,7 és végül 3,9%-os tejet is, utóbbit nyilván azonnal megvettem, megittam. Nyami! Nem jobb, mint a belga, de nem is rosszabb. A belga tejen lehetett érezni (nem minden, volt pár olyan márka, amelyiken igen) a takarmány ízét, amit a tehén fogyasztott, nyáron mezei virágok voltak, télen inkább szalma, de esküszöm, érezni lehetett, hogy más a tej íze. Ezt még itt nem tapasztaltam, de a magas zsírtartalom egy olyan dolog, ami nálam azonnal nyerő, és bár nem segít a fogyókúrában, de jól esik, tehát hébe-hóba belenyalok a 3,9-es tejbe csak azért is!

Közlekedés: a sárga és a piros lámpát tisztelik, már sárgán is csak nagyon kevesen mennek át (amit eddig láttam), de a többi szabályt már nem tisztelik ennyire. Ilyen sok elakadt autót még Budapesten sem láttam, mint itt. Az elakadásjelző mentség mindenre. Kettő, néha három sorban parkolnak, öööö, romlanak el a kocsik az út mentén. A sávok valaha fel voltak festve, de már nem látszanak, így érzésre megy az ember, egy kétsávos úton három-négy sávban akár, amennyi elfér. Kanyarodni bármelyik sávból bármelyik irányba lehet, ez itt nemzeti sport. Az autópályán, ha van három sáv, mindenki a középső sávban megy (mondjuk ez nem újdonság annak, aki autózott már Fehérvárról Budapestre). Úgy általában: a közlekedési kultúra elég balkános. Épp mondtam Andikának, ha majd egyszer kocsival megyünk haza, akkor lesz mit elmagyarázni a rendőrnek Budapesten, hogy ezt a manővert Athénban tanultam, nincs ezzel semmi gond… Meg lehet szokni a közlekedést, de nagyon kell még figyelnem, és van rá vagy 1000 Forintom, hogy negyed éven belül vagy én veszítek el egy tükröt, vagy elveszek mástól egy tükröt. Elég szűkek az utcák, de nagy a sebesség, ez kódolva van a dologba. Egyelőre tehát nem élvezem a vezetést, már egy óra városi autózástól elfáradok (a sok koncentráció miatt), de tudom, hamarosan belejövök, és akkor nem lesz baj.

A dugók elég kellemetlenek, és szegény város közlekedése nem ennyi autóra van kitalálva. Az eddig megszerzett kevés tapasztalatom szerint vagy dugóban állsz a nagyobb utakon, vagy elveszel a szűk utcák rengetegében, ahol stoptáblák erdejében alig találod meg az utadat, és nem tudsz még 30 km/h átlagsebességet sem elérni, mert olyan sok kis szűk kereszteződés van, hogy jóformán csak megállsz és elindulsz. Így az út a kerülőúton épp olyan sokáig tart, mintha dugóban ülnél. És még egy: ilyen sokszor még soha nem tekertem ki tökig a kormányt, ez is a szűk utcák hatása. Meg kell dolgozni a kanyarodásért.

Termékminőség. Tudom, több akkreditált labor is megmondta, hogy az Európán belül több piacon árult termékek minősége között nincs különbség a kontinensen belül: aki ezzel ellentétes dolgot állít, az csak alaptalan összeesküvés elméleteket terjeszt. Mégis: az ismert nyulas kakaó nekem úgy érződik, hogy itt kevésbé édes, de több benne a kakaó. A sima, mezei, saját márkás feta teljesen más ízű, mint ugyanaz otthon, és még folytathatnám a sort: Halrudacskák ismert kapitányos márka, tej, mint említettem korábban, szotyi (ami nálam kardinális kérdés, tudjátok!), zöldségek, víz, stb. Mindenen lehet(?) érezni, hogy más minőség, ha nem is a legjobb, de másabb. Új ízeket fedezünk fel, de esküszöm, a legkirívóbb a kakaó volt: teljesen másnak hat az íze! Biztos, kevesebb ideig állt a polcon…

Ja igen: víz: Végre találtam bubis vizet! Itt-ott már volt étteremben, de boltban ez az első alkalom, hogy találtam. Gyorsan vettem is hat palackkal. Meg kell néznem, hogy a szódagép mennyire menő itt, mert ha se bubis víz, se szódagép, akkor nem tudom, ki fog esténként óriási böfögéspartyt rendezni az erkélyen Andi örömére…

Andi szerint, aki épp egy ápló fél havi fizetésének értékében vásárolt játékokat a gyerekeknek, a játékok sokkal olcsóbbak a világ ezen oldalán, és sokkal nagyobb a választék is. Olyan felújított, mármint új köntösbe csomagolt retró játékokat is talált itt, miket odahaza nem. Nem vagyok egy jétékguru, de nekem az egércsapdát és az ufó-hamit említette. Illetve jelezte, hogy az AB Vassilopoulos (avagy Alfa-Beta Vassilopoulos) nevű bolt e-boltjában sokkal, de sokkal nagyobb a választék, mint otthon volt az Auchan webshopjában. Ehhez sem értek, de elhiszem.

Bocsi, kicsit szétszórtra sikerült, nem állt össze a koncepció rendesen, legközelebb jobban összeszedem magam!