Éppen egy hete vagyunk Görögországban, és már meg is volt az első földrengés, amit éreztünk is. Csendes pihenő volt épp, szieszta, ha tetszik, én dolgoztam az ágyban fekve, Anya, Lacika pedig telefont nyomkodtak: ki a heverőn, ki az ágyán.

Nálunk nem volt nagy, de az epicentrumában 6,9 volt, szerencsére távol Athéntól, valahol a török partok mellett. Szóval kicsit remegett az ágy, meg zörgött a szekrény. Én tök élveztem, Anya bekakált, Lacika azt sem tudta, miről beszélünk, Petike meg aludt. Ennyike. Nem hiszem, hogy az összes rázkódást meg fogom írni, de ez volt az első életemben, amit éreztem, és kellően élménydús volt ahhoz, hogy elővegyem a laptopot, és megírjam.

Mára ennyi volt a bejelentkezés, hamarosan jövünk újabb kalandokkal! Sziasztok!

Ps: most nézem, hogy ami nekünk izgalom és borzongás, az máshol katasztrófa. Sajnálom.